A lényeg tehát az, hogy én volnék a fentebb említett L, aki fáradhatatlanul igyekszik egy saját fantasy történetet alkotni, mely nem követi szorosan a hasonló történetek sémáját, egyedi lényekkel gazdálkodik, és úgy minden egyéb tekintetben újdonság.
Na most, mint tudjuk, ez nehéz. Manapság már rengeteg fantasztikus történetet olvashat az ember, de a fantázia végtelen, és mindig lehet valami újat létrehozni - én ebben hiszek, és ezt is igyekszem megvalósítani.
19 éves vagyok. Nem mondanám magam tapasztaltnak, inkább csak eltökéltnek. Az általános irodalmi fogalmazásokon és elemzéseken kívül nem kifejezetten tanultam írni. Mindig is csak a magam kedvére tettem. Éppen ezért, ha valaki nagyon ért hozzá, ezt vegye számításba. Sosem szándékoztam magamról azt állítani, hogy profi vagyok, vagy akár annyit, hogy kifejezetten jó lennék. Ilyet egyáltalán nem tettem, mint azt mind olvashatjátok, úgyhogy ha valaki azt mondja, nem szóltam, akkor azt maradéktalanul vissza fogom irányítani. Ide.
Na. Ha még mindig nem tántorítottalak el, és kíváncsi vagy arra, mit hoztam itt össze, tessék, csak tessék!
Ja meg: helyesírási és egyéb mondattani hibákért is előre bocsájtom bocsánatkérésemet. Ahogy mondtam, nem vagyok profi. Az emerre és másfélékre vonatkozó jótanácsot, kritikát meghallgatom. Talán még meg is fogadom. De csak ha ezt kedvesen tárod elém, mert fő az illem!
Ezenfelül, a Word drága aláhúzza a hibás szavakat. Ez a weboldal nem. Szóval ha itt szúrja valami a szemedet, ne nézz hülyének, tudok én helyesen írni, de néha egyik kezem gyorsabb, mint a másik... Meg az ilyen bemutatkozókban és egyebekben néha szeretek direkt helytelenül fogalmazni. Csak úgy.
(Ha te ezt nem tartod oly mókásnak, mint én, akkor azért is bocsánatot kérek!)
Azt remélem nem kell hangsúlyoznom, hogy bár egyértelműen az írás az én fejemből pattant ki, de a hozzá tartozó illusztrációk is két kicsiny kezem szorgos munkájával készültek...
A tolvajlást csak fővesztés terhe mellett kíséreljék meg, kedveseim!
Ez megint csak egy időhúzó cselekmény. Ezer bocsánat érte.
Hát itt volnánk.
Sikerült elérned a kaput, melyen át betekintést nyerhetsz az én világomba. Ennek örülök.
Mit is kell tudni róla? Hát először is ez az, amit Kelittának nevezek.
Kelittában az emberek teljesen mások, és nem csak azért, mert technológiában még nem tartanak ott, ahol mi. Az emberek itt kétszer halnak meg. Egyszer halandó valójukban, aztán pedig szörnyekként. De erről később úgyis halhatsz még, csak vigyázz, ha egy haldokló közelében jársz. Sosem tudhatod, mi lesz belőle...
Ami az érdekesebb, hogy oly sokat olvashattad már az oldalon a "te'nairi" szót. Hát annyit elárulhatok, na ők nem emberek. Ők a történet gyönyörűséges, mesebeli lényei, akik réges rég eltűntek a felszínről.
Azt kérded, hová?
Mindjárt megmutatom...
Kétnapi gyaloglás után Rygani elérkezett a sziklaszirthez, ahonnan már csak pár mérföld választotta el a birodalom határától. A kilátás lélegzetelállító volt - egy darabig. Úgy száz méterrel alatta a szikla szürkéjét már magas fák lombjai takarták el.
A lány nem volt túl beszédes, ami nem igazán zavarta Ryganit, ugyanis ha lehetett, ő is inkább hallgatni szeretett. Bár ennek a fiatal te'nairinak a története kifejezetten érdekelte. A sötétkék, hosszú ruha, amelyet az előkelő hölgyek viseltek, finom selyemből, és díszes mintákkal, máris elárulta, hogy nem hétköznapi lányról van szó. A...